...a környezetvédelem úri huncutság - Vámos György (főtitkár, Országos Kereskedelmi Szövetseg

Korábban meghatároztuk A környezetvédelem arca mozgalom által vallott elveket és az azok által meghatározott célokat valamint az elérésükhöz használható/használandó eszközöket. Ez alkalommal induljunk ki a fenti idézetből. Az, hogy hol, mikor és milyen összefüggésben hangzott el talán nem is érdekes. A lényeg az, hogy "kiválóan" mutatja meg a széles társadalomi rétegekben a környezetvédelemről még mindig élő abszolut téves képet. Azt látjuk mind a mai napig, hogy sokan a környezetvédelemben tevékenykedőket egyfajta szubkultúra tagjaiként kezelik, hasonlóképpen gondolva rájuk, mint pl a rock zenét kedvelők avagy a bélyegeket gyűjtők (egyébként tiszteletre méltó) csoportjaira. "Vannak ilyenek is" "Ők is egyek a sok közül" - mondják. Rögtön érdemes hozzá tenni, hogy az effajta megítélés korántsem a véletlen vagy rosszindulat műve. El kell ismernünk ugyanis, hogy a környezetvédelem ügye Magyarországon és általában a világban nem a fontosságának megfelelő szerepet tölti be. Létezik ugyan "saját" intézményrendszere, (pl hazánkban egykor önálló környezetvédelmi minisztérium is létezett)  "civil szervezetei", "eseményei", "törzsközönsége" de nincs benne a mindennapjainkban. Enélkül pedig éppen a lényege veszik el. Nos ezt az állapotot nevezhetjük tehát "környezetvédelmi szubkultúrának" amin bizonyosan változtatnunk kell! A változtatáshoz pedig új módszerek (is) kellenek, tekintve, hogy a fenti tapasztalatok alapján úgy tűnik egyrészt ,hogy a "régi" vagy korábbi módszerek nem voltak elég hatékonyak, másrészt pedig olyan új eszközök is rendelkezésünkre állnak amelyek eddig nem voltak adottak.

Az egyik ilyen módszer lehet a 3D gondolkodás, amelynek elterjesztése és alkalmazása, egyszerre lehet eszköz és cél mind a saját döntéseinkben mind mások gondolkodásában. Eszközként használjuk a főbb célok eléréshez azaz a tudatosabb, fenntarhatóbb, környezetet jobban védő társadalom eléréséhez ugyanakkor cél is egyben, abban az értelemben hogy kívánatos lenne a 3D gondolkodás természetessé válása az emberek mindennapi fontos és kevésbé fontos döntései során.

Nézzük meg először, hogy honnan ered az elnevezés? Világunknak három alapvető, egymástól elválaszthatatlan rétege, dimenziója van; 1.az emberek közössége alkotja a társadalmat amelyben élünk, 2.az emberi társadalmak hozták létre a gazdaságot amely működteti azokat, s végül mint harmadik nagyon fontos alkotóelem ott áll a környezet, amely magának az életnek a lehetőségét biztosítja (erről bővebben pl itt ). Ebből az egyszerű képletből pedig az következik, hogy egyik alkotóelem sem létezhet a másik nélkül és egyiknek a  problémái sem oldhatóak meg a másik kettő szempontjainak figyelmbe vétele nélkül (legalábbis közép és hosszútávon biztosan nem). Ez az, amit sokan még nem ismertek fel, és továbbra sincs egyensúlyban e három szempont a döntések meghozatala során. 

Hogyan alakult napjainkig ez az egyensúlyeltolódás? Ha visszatekintünk a közelmúlt történetére az ipari forradalomtól (ahonnan az egész problémakör kiindult) azt láthatjuk, hogy a XIX.században a gazdasági szempontok mindent felülírtak. Ennek eredményeként többek között az iparosodó társadalmak - amellett, hogy megkezdték a környezet mértéktelen kirablását - kettészakadtak nagyon gazdag és nagyon szegény csoportokra. Ezzel összefüggésben hatalmas tömegeknek kellett nap mint nap embertelen munkakörülmények között dolgoznia. Ismeretes, hogy ennek a társadalmi folyamatnak eredője lett a kommunizmus ideológiájának megszületése, amely később még több bajt hozott magával. Kb. a XX. század második felére a gazdasági szempontok kizárólagosságának visszaszorításával  valamint többek között éppen a kommunista és egyéb diktatúrák tapasztalatainak felhasználásával sikerült az emberiességi, társadalmi  szempontokat jobban figyelelmbe vevő rendszert létrehozni, a maga sokrétű intézményrendszerével és folyamatosan bővülő joggyakorlatával. Anélkül, hogy tökéletesnek láttatnánk az így kialakult állapotokat meg kell állapítsuk, hogy a múlt század végére tehát a fentiek alapján kialakult a "kétdimenziós gondolkodásmód" azaz a gazdaság és a társadalom szempontjainak figyelembevétele elterjedté vált.

Igazságtalan lenne, ha nem említenénk meg, hogy már a XX.században, körülbelül az 1970-es évektől megjelent a környezetvédelem fontossága a nemzetközi közbeszédben, sőt ez később intézményes illetve különféle jogi biztosítékokat is kapott. Mi több az előző évezred végére úgy látszott, hogy elindult egy folyamat amely biztató eredményeket hozhat mind világviszonylatban mind lokálisan. Azonban ma még ezek az eredmények csak részben látszanak. Összefoglalva tehát; a XIX. század a gazdaság, a XX. század pedig a társadalom, "az ember" előre törését hozta. Ma, 2013-ban tehát azt a célt kell kitűznünk, hogy a XXI. század legyen az a történelmi korszak, amelyre úgy emlékezhetnek majd leszármazottaink, mint a századra, amelyben a környezet - a világunkat meghatározó "harmadik" dimenzió - végérvényesen elfoglalta helyét a gazdaság és a társadalom szempontrendszere mellett mindennapi döntéseink során, biztosítva ezzel az emberiség hosszútávú jövőjét!   

Visszatérve tehát a 3D gondolkodás lényege éppen abban áll, hogy a mindennapok gyakorlatában a környezeti szempontokat is beemeli a döntések meghozatalának bonyolult összefüggésrendszerébe, egyenrangúvá téve azt a társadalmi és gazdasági tényezőkkel. Így a 3D gondolkodás természetessé teszi, hogy a környezet védelme pont olyan fontos szempont, mint például a gazdaságosság vagy az emberi jogok. Talán ez ma még távolinak tűnik, de A környezetvédelem arca mozgalom gyakorlatában ennek  kezdettől fogva érvényesülnie kell, hogy példát mutathasson s ez alapján később szélesebb körben váljék alkalmazottá.

Fontos tisztázni, hogy a módszer kulcsa az együttműködés és nem a más érdekek elleni harc. Ahogyan azt korábban már jeleztük a meggyőzés sokkal hatékonyabb eszköz, mint a legyőzés. Rengeteg ügy megoldható úgy is, hogy az a különböző szereplőkben a megelégedettség érzetét keltse, s így talán nem hangozhat el olyan vélemény mint amit e bejegyzés legelején citáltunk. A környezetvédelem ugyanis biztosan nem "úri huncutság", a környezetvédelem a teremtett világ megőrzéséért, állapotának javításáért végső soron az emberiség hosszútávú jövőjének biztosításáért tett legnemesebb erőfeszítés amely mindnyájunk felelőssége és kötelessége.

Végső soron be kell lássuk, hogy a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem szereplői egymásra utaltak.  Nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell dolgozzanak. Evégből minden félnek tudatosan keresni kell az együttműködés lehetőségeit az előttünk álló kihívások megoldásaira lehetőleg a 3D gondolkodás alkalmazásával. Az módszer megvalósíthatóságának bizonyítékaként elég ha csak arra gondolunk, hogy a mindennapjaink problémáira gyakran olyan környezeti szempontokat is érvényesítő megoldások adnak legjobb választ, amelyek amellett, hogy gazdaságosak még szociális kihatásaik is vannak (lásd pl.: a lakásfenntartás költségeinek ésszerű csökkentése, enegiahatékonyság növelés stb.). Emellett gyakran a társadalomban vagy a gazdaságban keletkező anomáliák valamely környezetvédelmi megoldás vagy elv alkalmazásával kezelhetőek leghatásosabban (lásd pl.: megújuló energiaforrások bevonása a kifogyóban levő fosszilis források helyett vagy az amerikai "Food donation act" sikere a "ne pazarolj" elv jegyében)

Mindezek alapján a 3D gondolkodás át kell, hogy hassa A környezetvédelem arca mozgalmat minennapi működése során. A módszer eredményes alkalmazásához pedig (annak öndefiníciója szerint is) partnereket kell, hogy keressen és találjon. A különböző szférákban szereplő partnerszervezetek megkeresésének konkrét, kidolgozott cselekvési tervek alapján kell történnie. Ezek sikere érdekében pedig szólni kell egyértelműen az együttműködések mibenlétéről és az azok annak megvalósíthatóságát alátámasztó érvekről. Ezekkel folytatjuk legközelebb.